Van egy szokásom: bárhová utazom, legalább egyszer pizzát eszem. Egyrészt mert a pizzát majdnem mindenki szereti, másrészt mert remek viszonyítási alap. Ha egy helyen jó a pizza, ott nagy baj már nem lehet.
Lanzarotén sem volt ez másképp.
Egy kellemes tengerparti sétán voltam épp, amikor megakadt a szemem egy táblán:
Prosciutto sonkás pizza – 8,70 €.
Őszintén? Egy kanári-szigeteki, part menti étteremnél ez meglepően jó dealnek tűnt. Már-már gyanúsan jónak.
Így keveredtem be a Pizzeria Restaurante Erikbe.
Nem vártam csodát. Egy korrekt pizzára számítottam, amit az ember jóllakva, de különösebb érzelmek nélkül fogyaszt el. Ehhez képest… felülmúlt mindent. Az a fajta hely volt, ahol nem spórolnak a feltétekkel, a tészta nem gumis, a széle kellemesen roppan, belül viszont puha marad. A prosciutto sós íze tökéletesen passzolt a paradicsomszószhoz, a sajt pedig pont annyira volt olvadt, amennyire kell.
Nem fine dining. Nem Instagram-csapda.
Csak egy őszintén jó pizza, egy kőhajításnyira az óceántól.
És valahogy pont ez tette tökéletessé. Ülni a part közelében, érezni a sós tengeri levegőt, és közben azon gondolkodni, hogy 8,70 euróért néha egész sok boldogságot lehet kapni.
Ha Lanzarotén (Playa Honda) jársz, és te is hiszel abban, hogy egy helyet pizzával is meg lehet ismerni:
👉 Pizzeria Restaurante Erik – egy megállót simán megér.
Én biztos visszamegyek még.
